Nem lehet elégszer törleszteni a Cornexinek az EHF-kupa döntőjében elszenvedett vereségért, így szerdán is úgy érkezett Székesfehérvárra a szépszámú győri szurkolótábor, hogy fel kell falni a „műzlit”. A délután szépen indult, hiszen az ifik –többek között a visszatérő Bognár Barbara remek játékával- szoros mérkőzésen győztek, így továbbra is vezetik a tabellát. Bogi remekül irányította az együttest, szép gólokat lőtt, nagyszerű betörései és gólpasszai voltak, és a heteseket is biztos kézzel értékesítette. A meccs után pedig Drávai Gyöngyivel egy gyors átöltözés után máris csatlakoztak a melegítő felnőtt csapathoz.

Ha másban nem is nyilvánult meg, de annyiban azért mindenképp látszottak Bogi sérülésének nyomai, hogy a bemelegítéskor még borogatta az orrát és a tarkóját.

A mérkőzés elejétől fogva nehéz dolga volt a zöld-fehéreknek, a Cornexi többnyire egy gólos előnyét hozták döntetlenre percről-percre, néha egy gólos győri vezetésbe csapott át ez a tendencia. A győriek közül senkinek sem ment jól a játék, egyedül Herr Orsi mutatott be újabb és újabb bravúrokat a kapuban, ezzel sikerült lépést tartani a fehérvári együttessel. A félidő végére egy gólos vezetést harcolt ki az ETO, azonban az eredmény mellett a mutatott játék is elég aggasztó volt.

A játékvezetők már az első félidőben is kritikán aluli teljesítményt nyújtottak, jutalomként erős fújolás közepette vonulhattak az öltözőbe elgondolkodni azon, hogy miért is vannak itt tulajdonképpen… Nem tudom, hogy mire jutottak, de látva azt, hogy a második játékrészben mit produkáltak, inkább nem is firtatom… Össze-vissza fújtak, sokszor egymásnak (na meg a szabályoknak) ellentmondva. Főleg a belemenések megítélése volt érdekes, na meg az olyan esetek, mikor az egyik játékvezető már elkezd visszafelé futni, a másik meg hetest ad, vagy mikor az egyik kidobást a másik sarokdobást ítél. A legérdekesebb azonban az volt, mikor egyikőjük Tápainak felmutatta a piros lapot, a másik meg még kétpercet sem adott (persze biztos lusta volt elővenni a piros lapot…).

A bírók teljesítményénél már csak egy rosszabb volt, az pedig az ETO produkciója. A csapat enerváltnak tűnt, nem volt elképzelés a játékban. A középen tömörülő védőket pedig rendre nem sikerült átlőni, miközben szélre pedig alig ment labda. Sajnos Görbicz, Gogirla és Vérten is formán kívül játszott. Vérten Orsi helyére a második félidő 7. percében pedig Bognár Barbarát küldte pályára Róth Kálmán. Bogi öt perc játéklehetőséget kapott.

A Cornexi lövöldözte a maga góljait, amikre csak kínkeservesen tudott válaszolni a Győr, sokszor csak büntetőből. Herr Orsi bravúrjai csak arra voltak elegendőek, hogy szoros maradjon a mérkőzés.

Talán Temes Berni pályára lépése hozott egy kis színt a győri támadójátékba, de a világot ő sem tudta megváltani.

Az utolsó percekben a fehérvári csapat ismét egygólos vezetést szerzett, amire a Győr már nem tudott válaszolni, így a végeredmény 24-23 a hazai csapatnak.

Természetesen a csarnok szinte felrobbant, a Cornexi játékosai és „szurkolói” úgy ünnepelték a győzelmet, mintha bajnokságot nyertek volna (persze ez érthető, hiszen nagy lépést tettek e felsőház felé). A szurkolókat pedig azért írtam idézőjelben, mert jellemző az, hogy a győzelem után tudtak csak valamiféle hangot kipréselni a torkukon, meccs közben csak tucatnyian szurkoltak. Maximum azért vehették fel hangban a versenyt a győriekkel, mert nagyon ügyesen ki volt hangosítva a dobjuk. Igazán kellemes volt a hangszóróból visszahallani a dobolásukat… De azért a fehérvári technikai személyzetnek még van hová fejlesztenie a hangosítást, a dob mellett ugyanis a hangjuk már nem jutott el hozzánk. J

Az biztos, hogy a világ nem dőlt össze ezzel a vereséggel, de az ETO magát hozta nehéz helyzetbe (ugyanis hiába volt borzasztó a játékvezetés, a vereséget semmilyen körülmények között nem lehet rájuk fogni), most már muszáj lesz nyerni a Dunaferr otthonában, különben nehéz lesz megszerezni az első helyet az alapszakaszban. Reménykedünk a jobb folytatásban és abban, hogy sikerül valahonnan erőt meríteni a játékosoknak, ugyanis pihenésre nincs lehetőség, három naponta keményebbnél keményebb meccseket kell játszani. Hogy miért van ez így, arról talán az MKSZ illetékeseit kéne megkérdezni. De ez már egy másik történet…