Fura helyszín ez a Syma-csarnok, az egyszer biztos. Hatalmas hodály, benne mobillelátók, az egyik oldalon egy csupasz fal, rajta egy méretes kivetítő, amin órákon keresztül a Syma reklámfilmjét játsszák. Rossz a csarnok a szurkolóknak, mert beszurkolhatatlan, és nyilván szokatlan a játékosoknak is a hatalmas légtere miatt. Ezek, valamint a borzalmas időpont (Nagyszombaton és Húsvét napján meccset rendezni...) és a még az időpontot is alulmúló szervezés megteremtették a „kellemes” légkört e meccshez.

A csarnok előtt felsorakoztak a kutyás rendőrök, a bejáratnál pedig igyekeztek mindent megtenni a rendezők, hogy egy kis kellemetlenséget okozzanak a szurkolóknak: többek között igyekeztek kiszűrni az „extraveszélyes” műanyagflakonokat. Ehhez képest én lazán sétáltam be két üveggel a táskámban, szóval ennyit a biztonsági intézkedésekről, látszik, hogy semmi értelme nincs a nézők bosszantásán kívül (pláne, hogy a Fradi szurkolói még egy görögtüzet is bevittek...). Arról nem is beszélve, hogy a szervezők nem igazán gondoltak bele, hogy hogyan lehet dobverő nélkül dobolni, mert azt is csak hosszas huzavona után sikerült bevinni. Igaz, a Sportaréna szervezőit nem sikerült alulmúlni, mert itt legalább nem kérték meg a szurkolókat, hogy legyenek szívesek ülve maradni, hogy ne zavarják a nézőket. Nem csoda, hogy sokakban ellenszenvet váltott ki, hogy Budapesten rendezik a kupadöntőt, sajnos igaza volt annak a szurkolónak, aki megemlítette: „Nem gondoltam volna, hogy még Gödöllőt visszasírjuk”. Érdekes jelenet volt, hogy a biztonságiak volt, akit még Kiss István MKSZ-elnök hosszas győzködése ellenére sem akartak beengedni az úgynevezett VIP-lelátóra...

Ilyen körülmények között kezdődött el a Debrecen-Győr elődöntő, jó negyedház előtt. Bognár Barbara a kispad mellől figyelte a társak nem épp acélos produkcióját, Róth Kálmán ugyanis nem nevezte őt a mérkőzésre. Nem játszott jól a csapat, de az első félidőben legalább biztos volt a vezetés. Igazából a csapat játékát csak a szurkolás múlta alul, mert hiába töltötték meg győri szimpatizánsok az egész szektort (kb. 300 ember), sajnos kevés volt az aktív szurkoló. Nem csoda, hogy félidőben Hege igen ingerülten, de szerintem jogosan osztotta ki az üldögélőket. Egyszer nekem is odaszóltak a mögöttem ülők, hogy üljek le, mert nem látnak... Nem mondom, hogy mindenkinek végig kell kiabálni a meccset, de azért ez kicsit talán túlzás volt...

A második félidőben a szurkolás talán kicsit javult, de ezzel arányosan zuhant vissza az ETO teljesítménye. A 40. percre elfogyott a győri előny, innentől kezdve fej-fej mellett haladtak a csapatok, sőt többnyire a Debrecen vezetett. A tőlünk jobbra helyet foglaló fradisták (akikkel amúgy minden hangulatkeltés ellenére az egész nap folyamán kedélyesen társalogtak a győri szurkolók) igen könnyen megbirkóztak az elveikkel, hiszen az máskor folyamatosan „Debreceni c*gány parasztok, sose lesztek bajnokok” rigmust skandáló tábor igen nagy intenzitással tapsolt minden debreceni gólnál, ezáltal tulajdonképpen jól helyettesítve a tiszteletüket nem tevő debreceni ultrákat (5 azaz öt ember lézengett összesen a debreceni szektorban!!!). A meccs végére aztán szerencsére helyreállt a világ rendje, ha kínkeservesen is, de sikerült megnyerni a mérkőzést, egy perccel a vége előtt megfordítva az eredményt. Róth Kálmán azt nyilatkozta a meccs után, hogy ötven évet öregedett. Én erre csak annyit mondanék, hogy nem csak ő... De a lényeg, hogy sikerült a döntőbe jutás, így a csarnokban maradó győri tábor már nyugodt körülmények között nézhette végig a Dunaferr-Ferencváros találkozót. Érdekes jelenet volt még, amikor a második meccs előtt Siklós Erik a Magyar Rádió riportere, aki most a szpíker szerepkörét látta el, azt próbálta ecsetelgetni, hogy mennyit jelent az a csapatoknak, hogy a győri szurkolók kinek az oldalára fognak állni. Nem tudom, hogy honnan vette azt az agyament ötletet (az amúgy szerintem legjobb magyar sportriporter), hogy megkérdezze a győri szurkolókat, hogy kinek fognak szurkolni. Kérdésére így egy „Hajrá Győr, hajrá Győr!” rigmussal válaszolt a győri közönség.

Végülis a Fradi megnyerte a meccset (volt néhány „érdekes” bírói ítélet, de nem ezen múlott), így vasárnap Fradi-Győr döntőn fog eldőlni, hogy újabb egy évre a Rába-parton marad-e a kupa, vagy a Fradi fogja azt elhódítani. Az biztos, hogy ellenszélben kell majd helytállni a győri lányoknak, hiszen nem elég, hogy többezer Fradi-szurkoló várható a meccsre (félő, hogy a mai feleslegesnek tűnő rendőri készültségnek is több alapja lesz...), ráadásul a győri szurkolók „kedvenc” párosa, a Dobrovits-Tájok kettős fogja fújni a találkozót. De sebaj, annál értékesebb lehet a győzelem. Persze ez csak akkor jöhet össze, ha lányaink valós tudásukon fognak játszani.