Igazi Hitchcock-i borzongás várt a nézőkre, mikor a két csapat a pályára lépett. Mindkét együttes önbizalommal telve kezdte a meccset, az Aalborg azonban nem csak magabiztosan, hanem jól is. Ugyanis Heidi Loke négy góljának köszönhetően a hazaiak pillanatok alatt elhúztak, megadva ezzel a meccs alaphangját. Látszott, hogy a Horsens csak szenved rutinos irányítója, Korup nélkül, miközben az ADH egymás után lőtte a gólokat, Vojcic pedig félelmetesen védett. Az ő remek védéseinek, na meg az előtte tornyosuló élő falnak köszönhetően a szünetben 16-12-es hazai előnyt mutatott az eredményjelző.

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Ha éppen emberhátrányban volt az Aalborg, akkor tudta magát tartani a Horsens, de ha Allain Heine tanítványai egyenlő számban voltak, akkor rögtön növelték előnyüket. A félidő felénél azonban megtört a lendület. Ebben az időszakban Mortensen nélkül játszani kénytelen hazaiak tíz percen keresztül nem voltak képesek a kapuba találni, a vendégek pedig feljöttek 22-18-ról 22-22-re. 4500 néző izgult együtt a csapattal, végül Boson végre gólt szerzett, megtörve ezzel a gólcsendet. Így 23-22-re megint az Aalborg vezetett. Ezután a feljavuló támadójátéknak és a remeklő Vojcicnak köszönhetően újra három góllal elhúzott az ADH, ezután pedig már sikerült kézben tartani a meccset és a két pontot, a hazaiak 28-23-ra nyertek.

A lefújáskor a lelátón és a pályán is hatalmas örömünnep kezdődött, a csapat hatalmas lépést tett a bennmaradás felé. Allan Heine képes volt arra, hogy mélyrepülés után kihúzza az együttest a gödörből, és az Aalborgnak innentől kezdve a saját kezében van a sorsa: legalább egy döntetlent el kell érni jövő szombaton az Esbjerg otthonában!

Bognár Barbara: „Izgalmas volt a meccs, főleg 22-22-nél. Kicsit talán leengedtünk, szerintem nem játszottunk olyan jól, mint az utóbbi 3 "nagy csapat" ellen, de a lényeg, hogy nyertünk!! Elég sok a sérült játékosunk és még a hét elején is sokan kűzködtek betegséggel! Kb. 30percet játszottam, sokat cserélgettünk, Allen próbálta mozgatni a csapatot! Elég nehéz dolgom van, mert a posztomon nem is játszom, jobb átlövőben játszok végig, amit jobb kézzel nehéz megoldani, de eddig nagyon jól ment, mind betörésből mind átlövésből (ami kicsit nekem is szokatlan jobb oldalról), de nagyon örülök, mert van a csapatban balkezes lövö, de inkább rám bízzák a feladatot!!! Szóval nem panaszkodom, ott játszom ahol szükség van rám, és ez nekem is pozitív, mert több poszton is használható leszek! A Giganium tele volt, ha jól tudom 4700ember szurkolt, csodás, leírhatatlan élmény! A csapatba nagyon jól beilleszkedtem, nagyon jól érzem magam, rendkívül jó a társaság!”