Túlzásnak tűnhet a kijelentés, de a szerdai meccs szerencsés esetben egy fontos mérföldkő lehet Bognár Barbara pályafutásában. Igen, valóban jól játszott, de azért túlzás lenne ekkora jelzővel illetni a játékát. Nem is erre gondolok, amikor mérföldkövet emlegetek. Viszont szerdán végre eljött a pillanat, amikor Bogi „megszórta magát”. Lehettek már a Vác elleni mérkőzésnél jobb és fontosabb meccsei is (például tavaly az FCK elleni összecsapás, amikor a mezőny legjobbjának választották), de a mostani találkozón a jó játék sok lőtt góllal párosult. Persze egy irányítót nem feltétlenül a góljainak száma minősít, de ettől még természetesen ez is fontos mérőszám. Barbaráról tudták a játékát régóta követő szurkolók eddig is, hogy jól lövő játékos (ifimeccsen a Vasasnak 15, a Cornexinek 17 gólt is lőtt már), és nyilván ő is tisztában volt ezzel, de egy játékos önbizalmának nyilván jót tesz, amikor végre a felnőttek között is át tud lépni egy bizonyos határt. Ettől persze még nem fogja nyilván minden meccsen szórni mostantól a gólokat (bár ki tudja), és azt sem tudhatom, hogy lehetett-e benne bármiféle görcs emiatt, de ha esetleg volt, akkor most egy gát biztosan átszakadt. Persze egy irányító megítélése ennél sokkal összetettebb kell, hogy legyen. A góllövés csak egy rész, és nem is szabad talán túl sokat foglalkozni vele, de nagyon jó volt látni a jó játék mellett a sorozatban elért találatokat is.

Ha már összetett értékelés, akkor érdemes rátérni a mérkőzés eseményeire. Ezzel kapcsolatban pedig meg kell jegyezni – ami fontosabb még a nyolc gólnál is -, hogy szerdán Bognár Barbara akkor tudott csapata vezéregyénisége lenni, amikor a húzóembereknek nagyrészt nem igazán ment a játék, amikor egy fáradt társaságot kellett átsegíteni egy kötelező (éppen ezért nehéz) mérkőzésen.

A meccset a kispadon kezdte, először 5-7-es állásnál a 13. percben küldte őt pályára Bakó Botond (egészen a félidő végéig játszott). Elképesztően sok hibával játszott a hazai csapat, és Bogi is egy hibával kezdett: a 15. percben Stuparicovának adott egy rossz passzt a szélre. Aztán rögtön javított is védekezésben, amikor az ellentámadásnál blokkolta a váciak lövését. A rossz passzokból elég is volt neki egy jó időre, ugyanis innentől kezdve a csapat talán legkevesebbet hibázó játékosa volt. A 17. percben szépen verekedte volna keresztül magát a váci falon, de Schmidt brutálisan lerántotta, amiért harmadszor (!!!) is kiállították, így számára gyorsan véget ért a találkozó.

Bogi jól szervezte a játékot, jó passzokkal szolgálta a társait, és jól is védekezett. Amit utóbbival kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a 21. perctől a 42. percig folyamatosan zavaróban védekezett, ami nem csak nagy koncentrációt igényel, de igen fárasztó is.

A 22. percben egy remek betörés után megszerezte csapata tizedik és önmaga első gólját, ráadásul egy újabb két perces büntetést is kiharcolt. Annyira belelendült, hogy egy perccel később labdát szerzett, majd a lerohanásnál gólpasszt adott Sinkarenkónak. Az akciónál a passz közben összeütközött az egyik váci játékossal, aminek következtében Bogit ápolni kellett, de szerencsére tudta folytatni a játékot.  Annyira folytatni tudta, hogy a 25. percben újabb gólt szerzett, ezúttal talpról eresztett el egy remek, középmagas lövést. „Jutalmul” védekezésben begyűjtött egy sárga lapot. A 26. percben Bogi passza után gólhelyzetben „eltakarították” Szabót, a Debrecen pedig heteshez jutott. De ez nem volt jó jel a hazaiaknak, és bizony Kovács harmadik számú lövőként már a negyedik büntetőt hagyta ki. Így a 28. percben a következő hetesnél Bogi kapta meg a lehetőséget. Ő pedig nem hibázozott sem akkor (a bal alsóba lőtt), sem pedig a következő három hetesnél. Ráadásként pedig a félidőt egy újabb remek Bogi-gól zárta le. Ráadásul Barbi góljai úgy következtek egymás után, mint itt leírva, azaz szépen egymás után, ugyanis csapata három utolsó első félidei gólját ő lőtte.

Sőt, a szünet félbevágta a sorozatot, ugyanis a második játékrész is egy Bognár-góllal kezdődött, egy Sinkarenko elleni szabálytalanság után hetesből talált a jobb alsóba. Apropó Sinkerenko! Az ukrán irányító az első félidőben inkább csak védekezett, azonban a második harminc percben többnyire támadásban is a pályán volt, viszont ennek ellenére nem ő, hanem Bogi irányított.

Ahogy azt már említettem Barbara talán a legkevesebbet hibázó debreceni volt a Vác ellen, amit hibázott, azt is jóformán a 35. és a 40. perc között követte el. Először Orbán csípte el egy passzát, amiből gól is született, majd a 37. percben egy lerántásért mehetett két percre pihenni. A kiállítás letelte után azonnal visszaállhatott, a következő percben a takarásból eleresztett lövését védte a kapus. A 42. percben azonban ezt is jóvá tette, a jobbátlövő posztjáról egy kilenc méterről eleresztett bombával növelte tovább saját és csapata góljainak számát. Jó volt látni, hogy végre bátran lőtt azokban a helyzetekben, amikor lehetősége volt rá, ennek eredménye öt lövésből négy gól, ami elég jó helyzetkihasználás.

A gól után védekezésben a zavaróból jobb kettőbe rendelte őt vissza az edző. Itt talán annyira nem volt meggyőző, mint zavaróban, de jól megoldotta a feladatát, volt ismét blokkolt lövése, labdaszerzése és általában jó ütemben tartóztatta fel az ellenfeleket (talán két kivételtől eltekintve).

A 49. percben egy újabb könyörtelenül bevágott hetessel már a hetedik gólját szerezte, a Loki pedig ekkor tudott a meccs folyamán először három góllal meglépni. Az utolsó öt percben előbb Kazait segítette gólhoz egy pattintott passzal, majd Szabónak adott gólpasszt egy remek bejátszással. A meccs pedig mi mással érhetett volna véget, mint egy újabb Bognár-góllal? Az utolsó percben Bogi javára ítéltek hetest és két percet, az ítéletet pedig ő maga hajtott végre, és a változatosság kedvéért ezúttal a jobb felsőbe lőtt.

Nehéz meccs volt, fáradtan játszott a Debrecen, de Bognár Barbara a legjobbkor tudott vezéregyéniség lenni, nyolc góljával nagyban hozzájárult a csapat 33-27-es győzelméhez.