Hét, nyolc, hat, tizenkettő, öt, tíz, tíz, kilenc. Ez nem valami idióta matek függvény, hanem Bognár Barbara góljai az elmúlt nyolc meccsen. Persze a gólszerzés nem minden, lehet kevesebb lőtt gól mellett is hasznosan játszani, de azért, amikor egy játékos nyolc meccsen keresztül folyamatosan csapata legeredményesebb góllövője, az azért már feltűnő. De Bognár Barbara szempontjából sem ez a legfontosabb tényező, hiszen nyilvánvalóan nem lesz ezentúl minden egyes meccsen a legtöbb gólt szerző játékos (bár ki tudja J), hanem a folyamat miatt. Úgy tűnik, hogy amellett, hogy egészen tavaly tavasz óta egyre jobban játszott, most átszakadhatott nála egy utolsó gát is. Ez pedig a góllövéssel kapcsolatos gát. A mezőnyjátéka már eddig is elég meggyőző volt, de mióta a Lokiba került, folyamatosan egyre inkább megjött a lövőkedve is (jól mutatja ezt az is, hogy gond nélkül be tud lőni akár hat hetest is egymás után). Az, hogy ez mennyire tartós, majd talán az idény végén lesz eldöntendő kérdés, de a lényeg most az önbizalmon van.

Bognár Barbara a hétfői kupameccsen kezdő volt, igaz nem a klasszikus irányító poszton, hanem jobb átlövőként számított rá Bakó Botond, a csapat pedig leginkább egyfajta két irányítós játékot játszott.

A harmadik percben egy hetesből szerzett góllal mutatkozott be, amit a jobb alsóba vágott, majd két perc múlva Csákinak adott remek gólpasszt a szélre. A tizedik percben sárga lapot kapott egy visszafutásnál, de amúgy az egész első félidőben szinte csak támadásban szerepelt, védekezésben Szabó váltotta. A 14. percben talpról eleresztett lövését blokkolták, majd egy perc múlva Sinkarenkonak adott szép gólpasszt, a 16. percben pedig egy remek betörésből szerzett gólt. Jó passzokkal szolgálta társait, az Uhrakovának bejátszott labda és a Csákinak adott húzott passz pedig egészen kiváló volt, kár, hogy egyikből sem lett gól. A félidő utolsó perceiben újabb két hetessel növelte tovább góljainak számát.

A második játékrész úgy kezdődött, ahogy az első befejeződött, miután hetest és kétpercet harcolt ki, újabb gólt szerzett, amit még másik két büntetőből szerzett találat is követett, miközben a 40. percben egy betörés után is remek találatot ért el. A 43. perctől folyamatosan pályán volt, zavaróban vagy jobb kettőben védekezett. A félidő közepén lőtt egy kapufát, majd hat hibátlan büntető után hetest hibázott. Jól játszott, de igazán a meccs utolsó részében lendült bele, amikor már ő irányított. Ekkor három szép gólpassz mellett volt két labdaszerzése is, remekül irányított, és a teljesítményét az 56. percben egy csodás, futtából, kilenc méterről elengedett góllal koronázta meg.

Van egy amerikai mondás, mely szerint „csak az első milliót nehéz megszerezni”. Vajon átfordítható ez a mondás mondjuk kézilabdanyelvre Bogi esetében az első száz gólra? Ha igen, akkor jelentem, hogy Bogi ezt novemberben a nagy góltermelés megindítása előtt szerezte meg. J