A fenti cím nyilván túlzás, ezt be kell ismernem. Egyrészt túl pozitív Bogira nézve, másrészt talán túlságosan is negatív a csapattal szemben. Mégis azt gondolom, hogy jól szemlélteti azt a produkciót, amit a Loki Székesfehérváron nyújtott. A Debrecenből szombaton pont az hiányzott, ami a legnagyobb erénye: a csapatként való küzdés. De ha még ettől el is vonatkoztatnánk, akkor is elmondható: átlövők nélkül nem lehet fontos meccset nyerni. Márpedig ezen a meccsen a DVSC legeredményesebb átlövője az irányító Bognár Barbara volt. Ez persze Bogi részére egyrészt dicséret, viszont az ezúttal betliző Crap-Hornyák-Szrnka trió számára nem biztos, hogy túl hízelgő.

A héten kisebb megfázással küzdő Bognár Barbara –az elmúlt hetek teljesítménye alapján érthetően- ismét kezdő volt, méghozzá átlövő poszton. Átlövő, mondom én, bár nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy amikor nem Bogi irányít, akkor a Loki a klasszikus felállás helyett inkább egyfajta sok mozgásos, kétirányítós játékot játszik, amelyben az átlövés inkább Bognár, mintsem Sinkarenko feladata. Ez persze nem valamiféle kritika, inkább pozitívum a DVSC taktikai repertoárjában.

A megfázás utóhatásait még a meccsen is láthatóan magán viselő Bognár Barbara két eladott labdával kezdett (egyszer ő, egyszer pedig neki passzoltak rosszul), ezt azonban az 5. és a 7. percben két remek góllal, egy középről eleresztett átlövéssel és egy talpról lőtt bombával javította (3-2-re illetve 5-3-ra módosítva az állást). Bogi az első negyed órában többnyire inkább csak támadásban volt pályán, majd a félidő második részében zavaróként védekezésben is. A kissé indiszponáltnak tűnő Sinkarenkot Bakó Botond pár perc után lekapta a pályáról, ezután főleg Bogi vagy Uhrakova irányított.

A 12. percben heteshez jutott a Debrecen, Bogi büntetőjét azonban védte a hazai kapus. Hét perccel későbbi átlövése után azonban már újra a kapuban pihent a játékszer, majd a 20. percben a szélen indult meg, de sajnos a támadás végén a kapusba lőtt. Barbi ezen a meccsen az utóbbi két-három találkozón tapasztaltnál jóval többször próbálkozott lövéssel, ez egyrészt több gólt, másrészt több kihagyott helyzetet is eredményezett. Az biztos, hogy egyáltalán nem árt neki, ha minél többet vállalkozik, ezúttal a társak tehetetlensége miatt némileg kényszerből is (Bogi mellett a kapus Pastrovics, a mezőnyben pedig Csáki nyújtott elfogadható teljesítményt és talán még Uhrakova).

A 21. percben lövése éppen csak a kapu mellé szállt. Több jó passz mellett a félidő krónikájához tartozik még egy Kovácsnak adott gólpassz és egy 1 másodperccel a lefújás előtt elengedett szabaddobás, amit Bogi ahelyett, hogy passzolt volna, egy váratlan megoldással, befordulva kapura lőtt. Sajnos nem lett belőle gól.

A második félidőben ismét kezdő volt, támadásban többnyire Sinkarenkoval együtt volt a pályán, védekezésben pedig jobb kettes pozícióban vagy zavaróként játszott. A 34. percben hetest harcolt ki (volt már az első játékrészben is példa erre), amihez az Uhrakova által lőtt büntetők után ismét Bogi állt oda, és ezúttal magabiztosan a kapuba is talált. Egy perccel később lövését védte a kapus, majd a 39. percben egy bejátszással Uhrakovának adott remek gólpasszt. A 45. percben ismét mellé lőtt.

Láthatóan kihajtotta magát, mire Bakó Botond háromnegyed óra elteltével lecserélte. Azonban csak időlegesen, ugyanis az időkérés után szorult helyzetben, az utolsó hét percre ismét lehetőséget kapott. Ekkor azonban már hiába lőtt újabb gólt az 55. percben, majd harcolt ki újabb hetest (elég csúnyán meg is ütötte a vállát, de szerencsére nem lett komolyabb gond belőle), ez sem segített az ezúttal eléggé indiszponáltan játszó csapaton, a lelkes Fehérép 28-24-re győzött. Javítási lehetőség szerdán a nagyon meggyengült Dunaferr ellen a Főnixben, „hazai” pályán.