Talán bátor kijelentés, különösen így a cikk elején, de megkockáztatom, hogy pályafutása eddigi legjobb meccsét játszotta vasárnap Bognár Barbara. A 13 gól eleve nagy dolog, de ez még nem minden. Nem arról van szó, hogy hibátlanul kézilabdázott, hanem arról, hogy rendkívül érett játékot mutatott be, tartotta a lelket indiszponáltan játszó csapatában.

A száraz adatok: tizenhárom gól, kilencből nyolc belőtt büntető, négy gólpassz, három labdaszerzés, három kiharcolt hetes, egy kapufa, két kimaradt lövés, négy technikai hiba.

Sinkarenko a kispadon, Bogi pedig az irányító poszton kezdett a vasárnapi KEK–meccsen. Az újabban már szokásossá vált „koreográfia” szerint ezen a találkozón is ő adta a csapatnak a kezdőlökést, hiszen az első négy percben először Szabónak adott gólpasszt egy remek bejátszással, majd egy kilenc méterről elengedett átlövéssel és egy talpról kapura lőtt labdával két gólt is szerzett, ezt követően pedig újabb gólpasszt adott, ezúttal Stuparicovának. Hogy ne legyen minden teljesen tökéletes, a gólokat és gólpasszokat a 6. percben egy lerohanásból oldalhálóba lőtt labda követte (a lerohanásos helyzetkihasználásán még mindenképpen javítani kell a jövőben), majd két lépéshibát is vétett (utóbbi nem volt az). A 11. percben azonban újabb remek átlövés-gólt szerzett, ráadásul egy kétperces kiállítást is ítéltek róla. Elég rendesen püfölték az ellenfelek, ekkor már másodszor maradt lent, a válla után ezúttal az ujjait fájlalva.

A mérkőzés ezen szakaszában jobb kettes pozícióban védekezett, a 13. percben elég eredményesen, hiszen labdát szerzett, kár, hogy az ebből adódó helyzetet Csáki kihagyta.

A 17. perctől kapott egy szusszanásnyi pihenőt (Sinkarenko váltotta), azonban a 23. percben egy hetesnél már vissza is állt, a büntetőt biztos kézzel értékesítette. Két perc múlva már ismét akcióból volt eredményes. A 29. percben egy visszafutásnál remekül sodorta el a labdát a támadó kezéről, majd az utolsó percben újabb két gólt lőtt: először egy általa kiharcolt hetest értékesített, majd az utolsó pillanatokban kilenc méterről lőtt egy nagyszerű pattintott gólt.

A második félidőt borzalmasan kezdte a Debrecen, tizenegy perc alatt mindössze két gólt lőttek, azokat is Bogi hetesből. De az is elmondható, hogy a tizenöt perc alatt született öt találatból négyet Bognár lőtt, egynél pedig ő adta a gólpasszt (Szrnkának). Így kis túlzással ebben az időszakban vagy ő lőtt gólt, vagy senki. Eközben volt egy kényszerből elengedett lövése a 36. percben, amelyből kapufa lett (senki nem lőtt, hiába voltak helyzetben…), egy szép labdaszerzése a 37. percben, és egy állítólagos lépéshibája, ahol két lépés után passzolta tovább a labdát (igaz előtte tényleg ellépte, de akkor néma maradt a síp…).

Az 52. percig folyamatosan pályán volt (akkor is talán egy percet ült csak a padon), ráadásul a félidő közepétől emberfogással őrizte az ellenfél irányítóját, ami rendkívül fárasztó lehetett. A 49. percben egy lövését blokkolták, majd egy perccel később Szrnkának adott gólpasszt. Rendkívül kiélezett helyzetben, 26-26-os, illetve 27-26-os állásnál sem remegett meg a keze a heteseknél (52. illetve 53. perc), utóbbinál már a tizenharmadik gólját lőtte. Szerencsére az utolsó perceket meghajtotta a Loki, így legalább egy elfogadható, öt gólos különbséget sikerült összehozni, így az 59. percben már az is belefért, hogy nyolc hibátlanul belőtt hetes után egyet Barbi is elrontson.

Gyengén muzsikált a csapat, amely ráadásul alaposan el is fáradt a meccs végére, azonban nagyrészt Bognár Barbara remek játékának köszönhetően így is sikerült egy viszonylag elfogadható különbségű eredményt elérnie a DVSC-nek, amely jövő hétvégén Galacon harcolhatja ki a továbbjutást.

Bognár Barbara pedig ezen a találkozón igazán letette a névjegyét (ne feledjük, a Sport1 jóvoltából rengetegen láthatták élőben remek produkcióját), nagyon érett játékot mutatott be, most nagy nyilvánosság előtt is bebizonyította azt, amit a szurkolói már régóta tudnak: komolyan számolni kell vele a jövőben abban a sportágban, melyet kézilabdának neveznek. Talán "Kisbogiból" most lett igazán "Nagybogi"?