„Hetes számmal: Bognáááár Barbaraaaa!!!” – dübörögött szerdán az ózdi sportcsarnok hangszóróiban a szpíker felkonferálása. A pillanat, amire Bogi szurkolói már annyi ideje vártak, most bekövetkezett. Barbi 21 évesen és 4 hónaposan ott állt a Himnuszt hallgatva címeres mezben a magyar női felnőtt kézilabda-válogatott tagjai között. Látszólag nyugodt volt, a meccs előtt jókedvűen beszélgetett a társakkal, de nem kérdéses, hogy nagyon izgult. Még jó, hogy izgult, hiszen Orbán Adriennhez és Cifra Anitához hasonlóan először ölthette magára a magyar válogatott mezét.

Elkezdődött a meccs, Görbével az irányító-poszton, Bogival a kispadon. Aztán huszonöt perc elteltével eljött a nagy pillanat: Görbicz lehúzódott a szélre, Bogi pedig befutott a pálya közepére. Átvette a karmesteri pálcát, amit aztán a meccs végéig le se tett. Várható volt, hogy fog kapni lehetőséget (csak két irányító van a csapatban), de meglehetősen korán pályára küldte őt a kapitány, és kifejezetten sok időt is kapott (talán a legtöbb időt töltötte a pályán magyar együttesből!). Egy jó passzal kezdett, ami után heteshez is jutott a válogatott. Ezt azonban nem a Debrecenben hetek óta szinte hibátlanul lövő Bognár, hanem Görbicz váltotta gólra. Két perccel később már egyedül tört a kapra, azonban lábon lőtte a kapust. Ezt a hibáját fél perccel később már egy Sopronyinak adott gólpasszal javította. Újabb rossz lövés következett, majd a játékrész utolsó percében Vinczének adott a szélre gólpasszt.

A második félidőben kezdő volt, méghozzá bal kettes pozícióban védekezett, ami talán némileg új volt a Debrecenben megszokotthoz képest, talán ezért is pár perccel később átkerült a jobb kettes pozícióba (később még a jól bevált zavaró poszton is lehetőséget kapott).

A 34. percben Mörtelnek adott gólpasszt, majd egy perccel később Sopronyit segítette hozzá egy találathoz. A 36. percben lökés miatt hetest ítéltek róla, majd két perccel később már őt lökték, azonban a bírók sípja néma maradt, így eladta a labdát. Próbálkozott lövésekkel is, a 40. percben sáncolták a próbálkozását, a 44. percben viszont gólt érdemelt volna a kapufát érintő ügyes lövése. Láthatólag izgult kicsit, nem igazán akartak sikerülni a lövései (sokszor passzokkal biztosra is ment inkább), de jól mozgatta a csapatot. A betörései még érthető módon nem voltak annyira bátrak, mint klubjában, de azért néhány szabaddobást így is sikerült kiharcolnia. A meccset egy Vinczének adott újabb gólpasszal és egy kiharcolt belemenéssel zárta.

Ha sablonos akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy minden kezdet nehéz, különösen igaz ez akkor, ha az ember a világ egyik legjobb válogatottjában mutatkozik be. Bogi szerdán túlesett a tűzkeresztségen, ügyesen megoldotta a feladatát, magabiztosan irányította a sztárokkal teletűzdelt együttest és remélhetőleg sikerült is kicsit összecsiszolódnia a társakkal. Gólt egyelőre még nem sikerült elérnie, de, hogy újabb közhellyel éljek: ami késik, nem múlik. Folytatás pénteken, Svédország ellen.