Utoljára 2007. március 14-én, egy Vasas elleni Magyar Kupa meccsen lépett pályára a Magvassy Sportcsarnokban Bognár Barbara. Több mint két év után ellenfélként tért vissza győri csarnok parkettájára a Loki irányítója, immáron 59 meccsel és 156 góllal tapasztaltabban.

Sok minden megváltozott azóta Győrben, az akkori felnőtt csapatból mára mindössze heten maradtak, a szurkolói mag egy jelentős része is távozott, de Bogit ettől természetesen még hallhatóan nagy örömmel fogadta a közönség.

Jól is kezdődött a meccs, Bognár a második percben egy Csákinak adott gólpasszal nyitott. Ekkor még úgy tűnt, hogy izgalmas meccset láthatnak az érdeklődők, hiszen fej-fej mellett haladtak a csapatok. A vendégeknél Sinkarenko irányított, míg a főként csak támadásban pályán lévő Bognár (védekezésben Szabóval cserélt) a jobbátlövő posztjáról nézett farkasszemet a győri védőkkel. Kívülről úgy tűnt, hogy Bogi kissé nehezen viseli a visszatérést, ami nem csoda, hiszen pályafutása során először lépett pályára otthon vendégként. Valahogy nem érződött rajta az utóbbi hónapokban megszokott magabiztosság, és hozzá kell tenni, hogy ezen a helyzeten társai sem sokat segítettek, nem volt, aki húzta volna magával a csapatot.

Az első félidő kétharmadáig szoros volt a meccs, ezt követően azonban 12-11 után szó szerint állva hagyta az ETO a Debrecent. Bogi próbálkozott becsülettel, de vagy a védőfal (hol szabályosan, hol szabálytalanul) vagy Pálinger állta útját. Végül a 23. percben végre sikerült a kapuba találnia, de sajnos ez a gól, mint csepp a tengerben elveszett a győri találatok között, a hazaiak ugyanis ezt követően turbó fokozatba kapcsoltak, félidőben már 20-11 volt az állás.

A második játékrész első felében - ellentétben az első harminc perccel -, Bogi csak védekezésben szerepelt. Általában zavaróban védekezett, vagy Görbicz Anitát követte szoros emberfogással. Sokat nem tudott segíteni, a Győr egyre jobban ellépett. Volt egy jó labdaszerzése, de sajnos indulni már nem tudott, mert a földön lévő labda a lábát érintette.

Már jócskán a második félidőben járt a meccs, amikor az első büntetőhöz jutott a Loki, de a hetessel Bogi sajnos a kapu helyett Her Orsit találta el.

Próbálta forgatni csapatát Bakó Botond, de kevés sikerrel, egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a középen tömörülő játékosok az ETO védelmével. Barbi átlövőben és irányítóként is szerepelt, talán kissé bátrabban is játszott, mint az első játékrészben. Adott két gólpasszt, és végre az addig annyira hiányzó betörésekkel is többször próbálkozott. Először csak szabaddobásokig jutott, majd már heteseket (Szrnka értékesítette őket) illetve kétperces kiállítást is kiharcolt.

Sajnos ez már csak arra volt jó, hogy kicsit kozmetikázzon a gólkülönbségen a Debrecen. Nagy pofont kaptak a vendégek, de ez arra biztos jó volt, hogy a kupadöntőre felpörgesse a csapatot, ahol biztos, hogy kemény csatára számíthatnak a szurkolók (persze, még túl kell jutniuk a csapatoknak a Kiskunhalason illetve az Újbudán). Bognár Barbara szempontjából annyiban nagyon fontos volt ez a találkozó, hogy túlesett a tűzkeresztségen, az első vendégként megvívott győri meccsén, és remélhetőleg a kupadöntőn már újra villogni fog.