Ha nem is egyértelmű esélyesként, de a papírformából kiindulva mindenképpen kemény ellenfélként érkezett Budapestre a DVSC kézilabdacsapata. Persze elengedhetetlen hozzátenni ehhez, hogy „a papírforma alapján”, ugyanis a valóságos helyzetet nézve komoly formajavuláson kellett volna keresztülesnie a Lokinak a győzelemhez.

Az utóbbi meccsekhez hasonlóan érthetetlen módon Bogi ismét a kispadon kezdte a találkozót. Bár eleinte vezettek a vendégek (9. perc: 2-3), a Fradi gyorsan átvette a kezdeményezést, és hamarosan máris 7-3 állt az eredményjelzőn. 13 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Bakó Botond végre pályára küldje Bognár Barbarát, aki azonnal szerzett egy szép átlövésgólt (7-4), majd kiharcolt egy hétméterest, amit magabiztosan a kapuba is lőtt (7-5). A 19. percben feljött egy gólra is a DVSC, ekkor Bognár gólpasszából Szrnka talált a kapuba. A 23. percben 11-8-nál Bogi mellé lőtt, majd a következő támadásnál Kazainak adott gólpasszt. Ezt követően sajnos kezdett ellépni a Fradi, a 25. percben már 14-9 volt az állás. Hiába adott Barbi több remek passzt is a csapattársaknak (igaz, a 27. percben egyszer a pályáról is kipasszolta a labdát), Uhrakova egymaga két ziccert hagyott ki a félidő végén két remek bejátszást követően. A 30. percben egy belemenést is kiharcolt, azonban így is négy gólos hazai előnnyel mehettek pihenni a csapatok.

A második félidőt az öltözőben kezdte a Bakó-gárda, a Loki gólcsendjét Bogi hetese (egy remek betöréssel harcolta ki), majd Uhrakova gólja törte meg (Bogi gólpasszából, 17-13). A Fradi tovább robogott (19-13), Boginak eközben volt egy labdaszerzése és egy mellé lőtt átlövése. Valami fura oknál fogva Bakó Botond elérkezettnek látta az időt, hogy ismét irányítót cseréljen, így a 37. percben Sinkarenko vette át a karmesteri pálcát. Gólt a vendégeknél így is csak Bogár Barbara volt képes lőni, aki a 42. percben egy hetesre jött be (20-14). 22-14-nél már igen nagy volt a különbség, de a csapat összetételében érdemi változás az időkérés után sem történt. Bogi egy újabb hetest lőtt be a 45. percben (23-16), majd pár perccel később végre ismét pályára küldte őt az edző. Sinkarenkonak adott jó passzt, de sajnos oly’ sok vendég-kísérlethez hasonlóan ez a helyzet is kimaradt. Barbi próbálkozott becsülettel, több-kevesebb sikerrel, az 52. percben szép gólt szerzett egy betörésből (25-19), majd hetest érő szabálytalanságot követett el (szerencsére kimaradt), belemenést fújtak ellene, majd egy kényszerű lövését védte a kapus. Itt kell megjegyezni, hogy szinte érthetetlen módon a nehéz helyzetben igen gyakran őt keresték a társak, ahelyett, hogy az állítólagos átlövők próbálkoztak volna átlövéssel. Ahhoz hasonlóan, ami a Győrnél hosszú időn keresztül Görbicz Anita kapcsán is tapasztalható volt, már meccsek óta megfigyelhető, hogy sokszor irányítóként Bogi kénytelen lőni akkor, amikor a társai nem mernek vállalkozni. Persze ő próbálkozott is, így az 54. percben remek átlövésgólt szerzett (26-20), majd belemenést harcolt ki. Az utolsó percekre kicsit feljebb zárkózott a Loki, de a rengeteg hiba miatt nem sikerült igazán megszorítani a Fradit. Az 59. percben - láthatóan dühösen - újabb lövéssel zörgette meg a hálót, a DVSC-n azonban már ez nem sokat segített, végül 30-25 arányban nyert az FTC.

Egy vereség persze még nem lenne a világvége, de sajnos úgy néz ki, hogy ez a meccs csak egy rossz sorozat egyik állomása volt. A Debrecennél komoly lépéseket kéne tenni ahhoz, hogy végre minden játékos tudásának megfelelő produkcióval rukkoljon elő, és ne csak 2-3 ember alkossa a DVSC csapatát.