Sinkarenko és Hornyák sérülésével még tovább csökkent a DVSC hadrafogható középső játékosainak száma, ennek az egyetlen enyhe pozitív következménye, hogy Bognár Barbara végre ismét kezdőként lépett pályára. Persze mindez eltörpült amellett, hogy alig volt variációs lehetősége Bakó Botondnak, mindössze a visszatérőben lévő Bogdanovics Annamáriát küldhette be csereként a középső posztok valamelyikére. Ezzel meg is próbálkozott, így találta magát Bognár például az első félidő második felére az átlövő-poszton. Hozzá kell tenni, hogy nem sokat számított, hogy Bogi éppen hol szerepelt, hiszen így is három ember helyett kellett volna játszania, az „átlövő” Crap és Szrnka ugyanis értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak. Így Bognárra aránytalanul több feladat hárult, amit igyekezett nagy elszántsággal, legjobb tudása szerint megoldani.

Az első percben rögtön Csákinak adott gólpasszt a szélre, amit a másik oldalon egy lerántás miatt ellene megítélt hetes és sárgalap követett. A 6. percben egy szép betörést követően végezhetett el hétméterest, ezt azonban sajnos Pálinger lábába lőtte (szerencsére először és egyben utoljára is, hiszen ezt követően hibátlanul lőtte a büntetőket). A 9. percben lépéshiba miatt jogosan elvették tőle a labdát, majd egy nyolc méteres lövését blokkolta a győri védelem, amit az ellentámadásnál egy Csákival közösen kiügyködött labdaszerzéssel korrigált. A 13. percben Uhrakovának adott gólpasszt egy szép bejátszással. A félidő közepén elkezdte termelni a gólokat, a 17. és a 21. percben is hetesből talált be (előbb Pálingernek majd Herrnek lőtte a gólt), a kettő között a 19. percben pedig akciógólt is szerzett: jó passzt kapott, és szépen találta meg a rést a vendégek védelmében. A 24. percben Szrnkának adott gólpasszt, majd a félidő hátralevő részében még két lövését sáncolták, kétszer érdekes körülmények között vették tőle el a labdát a bírók, az utolsó előtti percben pedig egy állítólagos belülvédekezés miatt még hetest is ítéltek ellene. Végül 12-13-as állásnál mehettek pihenni a csapatok.

A második játékrészben talán próbálta Bognárt egy kicsit pihentetni az edző, a félidő első felében csak támadásban szerepelt (Szabóval cserélt), de ennek ellenére inkább csak egyre nőtt a teher a vállán. A 31. percben újabb lövését blokkolták, de legalább sikerült visszaszereznie a labdát. Három perccel később határozott betörésével két perces kiállítást harcolt ki, majd Csákinak adott szép gólpasszt a szélre. A 36. és a 38. percben is magabiztosan talált hetesből a kapuba, a csapatok pedig fej-fej mellett haladtak (16-16). Góljaival tartotta a lelket a csapatban, a 42. percben talpról lőtt hatalmas kilenc méteres gólt (18-19), majd egy perccel később betörésből szerzett újabb találatot (19-20). Sajnos azonban csodát ő sem tehetett, a félidő közepétől a Győr állva hagyta az elfáradó Lokit, egy ütközés után az utolsó pár percre pedig már Bognár Barbara is kiszállt a játékból.

Bogi megint megtette a magáét, becsülettel küzdött, szerzett hét gólt, adott négy gólpasszt, és heteseket harcolt ki. Beszédes az, hogy féltucat blokkolt, sáncolt lövése volt, ami főként annak volt köszönhető, hogy a magas átlövők helyett ő volt kénytelen sokszor nehéz helyzetben is lövésre vállalkozni.

Némi pozitívum, hogy örömteli ránézni a felsőházi rájátszás góllövőlistájára (persze 2-3 meccs után merész dolog lenne bármilyen következtetést is levonni), Bogi ugyanis 15 góljával jelenleg Görbicz, Zácsik és Tomori mögött a negyedik helyen áll, de ha a gólátlagot nézzük (hiszen a Debrecen kevesebb meccset játszott), akkor csak az ETO irányítója dicsekedhet jobb statisztikával. Ha ehhez hozzá vesszük a többi rájátszás góllövőit is, a gólátlagok alapján akkor is mindössze négyen előzik meg Barbit. Csak így tovább, Bogi!