A bajnokság utolsó fordulójában Győrben szerepelt a DVSC együttese. Tulajdonképpen tét nélküli találkozóról volt szó, de azért annyira mégsem, hiszen az ETO hazai pályán győzelemmel szeretett volna búcsúzni, míg a Loki még utoljára meg akarta mutatni, hogy jobb csapat annál, mint amilyen teljesítményt az utóbbi időben nyújtott.

Bognár Barbara végre kezdő volt, ráadásul irányító poszton. A 2. percben Pálinger védte a lövését, majd a következő támadásban Csákinak adott gólpasszt a szélre. A sorban egy sárga lap, egy sáncolt lövés, majd egy ezt követő ápolás következett. A 6. percben szépen halászott el egy labdát, amivel Hornyák indulhatott. Éppen csak egy nagy gond volt a csapattal, mégpedig az, hogy nem igazán ment a góllövés. Bogi be is pöccent kicsit, és a 8. percben talpról hatalmas gólt akasztott Pálinger kapujába (6-3). Egy bejátszását elhalászták, majd a 13. percben újabb remekbe szabott gólt lőtt, kár, hogy a két találat között nem sikerült másnak is betalálnia (9-4, Bogi illetve Csáki 2-2 góljával). A 14. percben szépen ejtett át Pálinger feje fölött egy hetest (11-5), majd egy perccel később Csákinak adott jó passzt, a helyzet azonban kimaradt.  Ezt egy eladott labda követte, majd a 16. percben egy szép bejátszás, amit Szabó gólra is váltott.

11-6 volt ekkor az állás, Bakó Botond pedig számomra érthetetlen módon lecserélte Bogit. Mindezt úgy, hogy a csapat hat góljából hármat ő lőtt, kettőnél pedig ő adta a gólpasszt. Csodát tenni azonban Sinkarenko sem tudott, a 23. percben Bogi Orbán helyett már ismét a pályán volt, azonban ekkor már jobbátlövő poszton. Hogy ez a variálás mire volt jó, azt sajnos nem tudom… A félidő végén volt egy újabb jó labdaszerzése, valamit egy két perces kiállítást is összeszedett Rotis visszahúzásáért.

A második játékrészben ismét kezdő volt, a 33. percben futtából eleresztett lövését védte Herr, majd a balátlövő posztjáról adott gólpasszt Stuparicovának (18-10). A 36. percben 19-11-es állásnál az addig általam eléggé hiányolt betöréssel is megpróbálkozott, azonban ez nagyon szerencsétlenül sült el, Rotissal ütközött, és igen csúnyának tűnő sérülést szenvedett. Két percig kellett ápolni a pályán, az oldalát fájlalta és nem is tudott lábra állni. Ölben kellett levinni, majd ezt még egy hosszú és keserves ápolás követte a kispad mellett.

A csapat eközben kicsit összeszedte magát, az ETO is kissé visszavett a lendületből, így sikerült valamivel szorosabbá tenni az eredményt, de valójában nem volt kérdés, hogy ki nyeri a meccset. Végül 27-25-nél álltak meg a csapatok, a Győr így győzelemmel ünnepelhette a bajnoki tál átvételét, míg a Loki játékosainak a bronzérmeket akasztották a nyakukba. Szerencsére ekkor némi segédlettel már Bogi is ismét társai között lehetett, majd meccs után már segítség nélkül hagyhatta el a csarnokot. Bár azt mondta, hogy lehetséges, hogy meg kell ultrahangozni a sérülés helyét, a találkozó után már úgy tűnt, hogy talán nem annyira komoly a baj, mint ahogy első ránézésre tűnt.

A bajnoki idény véget ért, de ahogy Boginak is mondtam, a szezonhoz gratulálni illetve értékelni majd csak két hét múlva szeretnék, reménykedve egy jó válogatott szereplésben.